Diáktoll

A "Diáktoll" rovatba kerülő írásokat különösebb változtatás nélkül adjuk közre, de Tóth Judit tanárő (rovatvezető) lektorálása után kerülhetnek ki a honlapra.
A 2019.09.01. utáni cikkek a hatályos VSZC GDPR szabályzatának meglelelően.

Szecska-avató 2019. DÖK-ös szemmel

M. A. írása

Idén is, mint – hagyományainkhoz híven – minden évben

megrendezésre került kollégiumunkban a szecska-avató.

2019. szeptember 26. Az az izgalmas feladatokat tartalmazó délután,

amely hosszas előzményeket követelt meg. A szervezők részéről igazi
kihívásokkal teli időszaknak számított.

Összeegyeztetni a gyűléseket, kitalálni a keresztrejtvényt, összeírni a
kellékeket, összeszedni a csapatokat, a feladatokat, egy kicsit egységesebbé
formálni az elsősöket, motiválni, valamint buzdítani őket, ……..és még
sorolhatnám. Ami pedig a legfontosabb volt; nekünk is egy nagy egységként
kellett együttműködnünk.

Szerintem ez remekül meg is valósult. A legelső program a kiképzés
volt, ami egy kicsit átmozgató jelleggel szolgált, és itt mindenki jól eszébe
véshette azt is, hogy köszönni márpedig igenis tengermély tisztelettel kell.
Mindezek után következett a vetélkedő. Ez a vidám kis rész
megkövetelte a kreativitást, az elszántságot és a csapatmunkát is. Nem kis
bátorság kellett ahhoz, hogy az elkészített „finomságokat” elfogyasszák, és hát
a tánctéren is helyet kellett állniuk, vagyis inkább táncolniuk.

Csapatvezetőként remekül éreztem magam, és annyira beleéltem
magam az egyes feladatokba, mintha én magam is egy lettem volna a versengő
kilencedikesek közül. Remek kis csapatok versenyeztek egymással ezen a
vetélkedőn. Mindenki nagyon ügyesen teljesítette a feladatokat, és a végére
igazán jól összekovácsolódtunk.

Köszönöm Mindenkinek ezt a remek délutánt!

 

Szecskaavató – szecska szemmel

V. E. írása

A Bocskai Kollégium hagyományos „Szecskaavató” ünnepe idén szeptember 26-án került megrendezésre, amit hosszas felkészülés előzött meg. A szecska előtt több héttel elkezdtünk gyakorolni két dalt, amit a szecska avatón közösen elénekeltünk.  A gyakorlások mindig nagyon jó hangulatban teltek.

Az új kollégisták 5-6 fős csoportokban készültek. A szecska napja előtt a csoportoknak zászlót kellett csinálniuk a saját témájukhoz kapcsolódóan, és egy szerelmes verset kellett írniuk a megadott szavakkal. A szervezők egy keresztrejtvényt is szántak nekünk, aminek a megfejtése közben jobban megismerhettük a kollégiumot.

Csütörtökön az összes csapat beöltözött. Voltak kakaóscsigák, hippik, bohócok, apácák, ágyneműk, egyszemű kígyók, rabok, és macik. 

A kollégium régen egy laktanya volt. A laktanyához tartozó alaki pályán kezdődött a szecska avató ünnep. Pár kör futás után a Bring Sally Up című számra kellett a lányoknak guggolgatniuk, a fiúknak fekvőtámaszozniuk. Ez az egész betudható volt egy kisebb edzésnek. Nekem ez tetszett a legjobban. Mielőtt visszamentünk a kollégiumba, megtanították nekünk, hogyan kell köszönni a felsőbb éveseknek:

„Tengermély tiszteletem Bajnok!”

Aztán visszamentünk a kollégium udvarára, ahol különböző feladatokat kaptunk. Az előzőleg megírt szerelmes verset is itt mondták el a szavalók. A fiúk egy lánynak, a lányok egy fiúnak. 

A vetélkedőt végül a kakaóscsigák nyerték meg, akik mindent beleadtak.

Én az apácák csoportjába tartoztam. Élveztem a felkészülést, és magát a szecska avató napját is. 

Köszönjük szépen a szervezőknek!

Városnéző kirándulás

Varju Emese írása

Délután 4-kor a kollégium aulájában gyülekeztek a kilencedikesek. Kurilla Tanár Úr elmondta, merre fogunk sétálni, és milyen nevezetességeket fogunk megtekinteni. Elindultunk, és elsőnek a Diadalívet néztük meg. A kőkapu Mária Terézia tiszteletére épült Isidore Canevale bécsi építész tervei alapján, copf stílusban, 1764-ben.

Továbbmentünk, majd a Március 15.-e téren megálltunk pihenni a Fehérek Temploma előtti szökőkútnál, aztán lementünk a Duna-partra. A komp mellett elhaladva megnézhettük a Szoborparkban lévő 13 szobrot. Ezek az ismert szobrász, Nagy Sándor életművének legjelentősebb művei.

Ezek után láttuk a zenepavilont, ahol a Váci Vigalom idején sok koncert szokott lenni. Elmentünk a Piarista Gimnázium előtt is, amivel szemben pedig a Madách Imre Gimnázium régi épülete áll.

Ezzel véget ért a városnézés. Elindultunk vissza a kollégiumba, és közben jókat beszélgettünk a többiekkel. Annát, a szobatársamat az út alatt jobban megismertem.  Én személy szerint nagyon jól éreztem magam.

Kurilla József tanár úr, Józsi bácsi fotói itt

Oldalak