Az őszi szünetem

Baráz Dávid írása

Az idei évben is hasonlóan telt az őszi szünetem. Gyorsan. Viccet félre téve, az idei egy igen különleges szünet volt számomra. Ugyanis Balassagyarmaton szerveztünk egy 3 napos, őszi „Szalézi” tábort általános iskolás gyerekeknek, akik szám szerint 83-an voltak. A tábor témája a varázslat volt. Készítettünk a három napra színdarabot is, ahol én a bölcs Barázló voltam. Ezt a nevet még évekkel ezelőtt kaptam, mivel sokszor tartottam olyan műhelyeket, előadásokat a gyerekeknek, kortársaimnak, esetleg felnőtteknek, ahol bűvészkedtem, kártya-trükköztem. Ez az idei évben sem volt másképp. Szerintem a leglátványosabb trükköm az volt, amikor meggyújtottam a saját kezemet, és barázlatos módon, a néző által választott lap a lángok között előkerült a kezemből. A tábor folyamán néztünk egy rajzfilmet is, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek. Habár elmúlt már a mindenszentek, ez a mese rengeteg szép gondolatot foglal magában. A mese címe: Coco (2017) A tábor végeztével sikerült pihengetnem is, de hamarosan kezdődött a szokásos mindenszenteki hagyomány. Elmentünk a nagyszüleimhez, ahonnan egy közös ebéd után közösen meglátogattuk a helyi temetőt, ahol gyertyát gyújtottunk, és imádság mellett megemlékeztünk elhunyt rokonainkról. Mikor haza értünk a nagyszülőktől, elmentünk kis családunkkal a balassagyarmati temetőbe is, ahol szintén megemlékeztünk elhunyt szeretteinkről. Az estét végül egy szentmisével zártuk. Összegezve; kellemes szünetem volt. Megtörténtek a hagyományos dolgok is, de emellett tudtam időd tölteni a barátnőmmel és a barátaimmal, ismét animátorkodhattam a Szalézi táborban, és mellette még pihenni és egy pöppet tanulni is sikerült. Hát, de azért na, tarthatott volna tovább. :D